Rémtörténetek vol 2.
Igaz történet vigyázz!!!
"Halloween este volt soha nem hittem benne hogy valamikor is történhet valami velem mivel nem hittem a szellemekben. Az unokatesóm félt tőlük nagyon mondtam neki hogy nincs értelme félni. aznap este volt halloween bulit tartottunk, Tök jó volt vártuk hogy éjfél legyen. Az egyik barátnőmmel msn-eztünk aki alig várta hogy elmondhassa nekem amit hallott. Hogy állítólag a házunkba Swen Williams szelleme kísért persze én egyből kiröhögtem mert eddig semilyen paranormális eset nem történt velem.De aztán átjött hozzánk és mutatott egy könyvet miszerint a szellem nem kísért csak halálának 15. évfordulóján. Ami aznap este volt. Én még mindig nem hittem el nevetséges.Aztán éjfélkor elkezdett hideg lenni pedig egyik ablak se volt nyitva recsegéseket lehetett hallani. Kezdtem beparázni...kicsit....eléggé...nagyon...Nagyon féltünk ... aztán elmúlt 3 óra körül kimentem mosdóba és tiszta komás fejjel mert félig még aludtam ...sikításokat hallodtam....nagyon megijedtem felnéztem és egy lebegő szellem állt előttem......" Ezt a rémtörténetet egy kislány naplójában olvastuk azért írt le mindent mert be akarta bizonyítani hogy szellemek nincsenek...dehát mégis...
Vigyázz!!
A 14 éves Elizabeth
Kategória: PÉNTEK 13...ÉJFÉL
Bár benne volt egy kisebb félelem mint ált. mindenkiben az ilyen horrofilmek után,de megértette magával,hogy ez csak egy film és ilyen nem létezik!
Péntek 13......éjfél......
A 14 éves Elizabeth éppen a szobájába indul...az esti horror film után!
Bár benne volt egy kisebb félelem mint ált. mindenkiben az ilyen horrofilmek után,de megértette magával,hogy ez csak egy film és ilyen nem létezik!
Tehát éppen kinyitotta az ajtót,belépett a küszöbön,és mintha egy árnyék,hirtelen elsuhant volna az ablaka előtt,mivel az ablak nyitva volt és huzat volt jobbnak vélte ha becsukja:Amint becsukta az anyja merev sikitásátt hallotta! Először azt hitte csak a képzelete játszik vele,de amikor meglátta az ablakán a vércseppeket felsikitott az álmából!
A lány ismét sikítva ébredt fel! Megint sírt-sírt és megesküdött, hogy soha többé nem fog horror filmet nézni!
Aztán hallott valami éles zajt, és megint látta azt az árnyékot elsuhanni az ablakánál ,de ott meg is állt az ablak előtt!
Sikítva szaladt ki a szobájából, szólni a többieknek ......
Apja ott feküdt a nappaliban, fej nélkül elvérezve, az anyja a küszöbön a gyomrában egy hatalmas kés, ütés és karmolás nyomok! s félrenézve ekkor megpillantotta a húgát is aki szétmarcangolva apró darabokban feküdt a padlón!
A lány azt hitte ismét csak álmodja,de akkor feltekintett a plafonra és vérrel a következő feliratot olvasta: TE VAGY A KÖVETKEZŐ!!
Miután már akármennyire csipkedte magát és pofozgatta, hogy ébredjen már fel, egy hörgő hangot hallott maga mögött! Nem mert megfordulni tudta mit fog látni............azóta mindenki aki odaköltözik minden péntek 13.-án visszatér ez a szellem és.......

Elektra
1700-as évek elején járt az idő Elektra ekkor volt 13 éves. Szép volt aranyos, kedves,figyelmes őt mindenki szerette.
De csak addig míg 1765-ben ki nem kellet végezni. Ugyanis Elektrát megszállta az ördög!
1764-ben Elektra hazafelé tartott az iskolából mikor meglátott maga előtt egy furcsa árnyékot. Nem ijedt meg de furcsálta mert abban az utcában nem volt senki vele. Ment tovább de aztán megint meglátta azt az árnyékot, ekkor már megijedt és megfordult,de megint nem látott semmit. Nyugtatgatta magát hogy ezt csak képzeli és biztos csak kimerült . Ekkor már elérte az utca sarkán levő katolikus templomot! Ekkor eszébe jutott hogy a szülei a templomba mentek ,el is indult a templom kapuja felé remélve hogy szülei körében biztonságban érzi magát. Gondolta nem maradnak sokáig és valószínű hogy csak a pap és a szülei vannak ott. Tehát ment a kapu felé. Borzalmas sikolyokra lett figyelmes és hogy a pap ezt kiabálja: - Távozz eme Szent helyről menj vissza oda ahonnan jöttél! De mire Elektra benyitott már nem látott senkit! Korom sötét volt a templomban. Ebben a minutumban hirtelen az összes gyertya égni kezdett. Meglátta a földön az apját és anyját vérbe fagyva. A leány szeméből könnycseppek gördültek és patakokban folytak!Egy éles hangot hallott s a pap a vállára tette a kezét. Ezt mondá neki: Ne félj gyermekem szüleid egy jobb helyre mentek ! Jer velem és nem esik bántódásod! Elektra fejében zakatoltak a gondolatok, nem tudta mi történt nem tudta mi tévő legyen csak azt tudta hogy a pap, akit oly jól ismert nem olyan mint volt. Hófehér ősz haja véres volt szeme vérben úszott szája körül peregtek a vörös cseppek!Íme a papot megszállta az ördög! A kis Eli (Elektra) megfogta az új anyukája kezét és elment vele!Hazavitte a leányt ,s azóta eltelt fél év! Elektra elérte a 14 éves kort a pap is nagyon megszerette a kis Elit! Az nap a pap úgy döntött hogy eljött a búcsúzkodás ideje! Leültette egy székre s ezt mondta a leánynak:eljött az idő kincsem !Nekem végem de az ,,örökségem'' neked át adom! Eli bólintott és könnybe borult arccal lesújtotta fejét, bekötötte a szemét s lekötötte a kezét. Ekkor előjött az apja eredeti énje! Hirtelen borzalmas hideg csapta meg Eli arcát,de nem ijedt meg ám amikor meghallotta a borzalmas hangot amely eddig vigyázott rá kezdett nyughatatlan lenni....az a hang amely a mesét olvasta neki és énekelte az altatódalt....-Ó Jaj Eli! Megszálta az ördög! levette szeméről a fedőt és megpillantotta a papot aki nagyon öreg volt és abban a pillanatban meg is hallt. Egyedül maradt a világon. Mérges lett széttépte a ruháit,összekarmolta az arcát magyarán mondva megháborodott! Az emberek őt őrültnek tekintették s mivel veszélyesnek hitték ugy döntöttek ki kell őt végezni!Elektrát mártír halálra ítélték! De előtte elátkozta a jelen levőket!Megmondta nekik hogy vissza jön még és akkor elhozza a világnak a végét !Az emberek nem hittek neki és kivégezték!Eli halála nem fejeződött teljesen be eltemették de az emberek mégis úgy érzik hogy mindig mindenütt jelen van!És apróbb jeleit be is mutatja hogy ő bizony létezik és vár hogy el jöjjön az ő ideje!
A Tükör
Új kedvenc : a bosszútálló képregényszerkesztő...
Volt egyszer egy tehetséges képregény író és rajzoló nagyon jó képregényeket készített, de a főnöke abszolút nem volt vele megelégedve.Azt mondta a főnök a képregényszerkesztőnek : ha nem tudsz olyan képregényeket csinálni ami nekem megfelel...kiruglak
IJESSZ MEG !!!-mondta a főnök.
Másnap reggel a képregényes fickó nem ment be a munkahelyére főnökéhez hanem egy borítékot hagyott a főnök asztalán. A főnök azt hallotta hogy meghallt a szerkesztő, öngyilkos lett és még a holttestet is látta .Mikor hazaért kibontotta azt borítékot amit az irodai asztalán talált és olyan rémisztő képeket talált benne hogy teljesen megijedt. A KÉPREGÉNYSZERKESZTŐ LERAJZOLTA A SAJÁT HALÁLÁT.-erre jött rá a főnök is.
A képek valóban a szerkesztő halálát ábrázolták, melyen a szerkesztő leugrik egy hídról. A balesetről az egész város tudott.
Mire észbekap a főnök a képek nézegetése után ott terem mellette a képregényszerkeztő csuron vizesen hínárosan koszosan ijeszően, tönkretéve. Pár perc erejéig a képregényszerkesztő visszatért a halálból csak azért hogy halálra ijessze főnökét.
A képregényszerkeztő így szólt főnökéhez: MOSTMÁR ELÉGGÉ MEGIJESZTETTELEK??-erre annyira megijedt a főnök hogy azonnal szívrohamot kapott meg is halt... a képregényszerkesztő halálból való visszatérését egy szál hínár bizonyította...
félsz???
Nem lennék a helyébe...szerintem nagyon Ti se :D:D
,,Még régen, egy férfi a kocsmában azt híresztelte, hogy ő nagyon bátor, semmitől sem fél. A kocsmáros úr azt mondta, hogy ha tényleg annyira bátor, menjen ki éjszaka a temetőbe, és az egyik sírról szedje le a keresztfát, és vigye el a kocsmába. Minden így történt felhúzta a keresztfát, és el is vitte, megmutatta a többieknek. Az emberek azt mondták , vigye is vissza. Ismét kiment a temetőbe, a sírhoz odament. Az akkori emberek mindig egy köténykét viseltek. A sírnál, a keresztfa lukjára (ahogyan lehajolt a férfi), ráterült a kötényke. Ezt nem vette észre. Már bele akarta nyomni a keresztfát, csakhogy a köténykét is húzta. A férfi Tehát a férfi azt hitte, hogy az eltemetett hulla húzza le a sírba. Annyira megijedt, hogy ott rögtön szívinfarktust kapott.......
Ez aztán HALÁL komoly!Csak olvassd el és 2HÓNAP MÚLVA MEGHALSZ!!
A temető
Csak erős idegzetűeknek!
Voltatok már éjszaka temetőbe? Ugye nem sokan.Azok tették jól akik elkerülték a sötét látogatást.Néhányan úgy döntöttek, kimennek a temetőbe pontban éjfélkor. Ott sétálgattak a sírok köztt, minden nyugodt volt és csendes. Csak néha egy-egy kutya vonyított bele az éjszakába. De hirtelen olyan korom sötét lett a temető mindha fekete kendőt terítettek volna le rá.Már a holdat meg a csillagokat sem lehetett látni. A mécsesek és gyertyák is kialudtak. A srácok nagyon megijedtek, rögtön haza akartak menni. Ahogy a temető kapujához rohantak, észrevették, hogy a régi gondozatlan sírokból, oszlásnak indult hullák másznak elő. A szemük vérben forgott, fogaik rohadak és hegyesek voltak. Tele emberi hússal. Hörgő hangokat adtak ki. Rengetegen voltak, legalább 200-an. A fiatalok felé indultak. A gyerekek, sikoltozva szaladtak az élőhalottak elől. De hiába, mindegyiket elkapták. Kivéve egyett. Aki nekem elmesélte. A többieket a szó szóros értelmében a szörnyek cafatokra tépték és megették. Az egyik még élt mikor a gonosz élőhalott hatalmas fogaival kiharapott belőle egy nagy darab húst. Pont a hasából, a belei csak úgy lógtak a semmibe. A többiekre is ez a sors várt. Aki nekem elmesélte ezt a történetett. Azóta nos meghallt. Felkötötte magát. A halottakat másnap délután találták meg, jobban mondva csak a maradványaikat. Belek, vér, csonthalom, haj, stb. A Sírok pedig háborítatlanul voltak eredeti helyükön.
MA ÉJFÉLKOR ISMÉT MEGTÖRTÉNIK, UGYE TE IS OTT LESZEL!!!!!!!! AZUTOLSÓKERTI -PARTY
Az egyik barátnőm Hallowen-kor kerti-partyt rendezett.Aznap nagy vihar volt,ezért aházban kellett megtartani.Bement mindenki és mikor bekapcsoltuk a zenét egy pár cola után a barátnőm behívott a szobájába hogy megbeszéljük mivel ijesztjük meg a többieket.De amint kimondta azt a szót hogy sikoltozni akkor a pincéből sikoltozást hallottunk én rettenetesen megijedtem de a barátnőm azt mondta csak a srácok ijesztgetnek.Ez talán egy kicsit megnyugtatott de nem teljesen.aztán elő vette a szekrényéből a tavalyi farsangon nyert sikoly jelmezt.Nem volt túl ijesztő.Azt akarta hogy a hátsó ajtón a jelmezben szaladjak ki és csengessek be.Így is tettem.Becsengettem és egy véres arcú öreg asszony nyitotta ki az ajtót.ÍGY KEZDŐDÖTT MINDEN!A házban mindenki sikoltozott és a pincébe menekültünk.Mikor leértünk a pincébe elment az áram! Vak sötét volt, féltünk. aztán az egyik fiú felment majd fej nélkül lökték vissza a pincébe.!Én voltam az egyetlen túlélő !!!!!
Csak másnap reggel találtak rám a többiek nyom nélkül eltüntek ,de azt a sok vért soha nem tudom elfelejteni !!!!
Ennyi remélem nem ijedtetek be :D annyira....Am nem kell őket elhinni csak kitaláció vagy nem?....
Shax : "Megkapod a macim!"
Mary alig volt 6 éves, amikor meghalt az édesanyja, szinte fel sem fogta. Mindenki azt mondta neki," a mamád csak elköltözött". Így akarták megvédeni a fájdalomtól, amit akkor még nem bírt volna elviselni.
Későn volt a temetés, ők meg előbb odaértek, mint a ravatalozás kezdődött. Mary csak szorongatta a sötétbarna plüss macit, amit hozott magával, s bámulta a sírokat. Olvasni nem tudott még, így csak a képeket nézegette, s elkeveredett rokonai mellől.
Csak sétálgatott a sírok között, meg-megállva, mígnem elért a ravatalozóig. A súlyos ajtó nyitva állt, kintre világosságot engedve. Ő maga megállt az ajtóban, s nézte a szertartást. Pár feketébe öltözött embert látott imádkozni, az oltárnál egy nyitott koporsót. Nem látta ki volt benne, viszont kíváncsi természet volt, ezért halkan, tétova léptekkel, kicsit félve a koporsóhoz sétált. Lépteinek nem volt zaja, csak az imák mormolását és halk zokogást lehetett hallani.
Mary lábujjhegyre állva a koporsóba nézett, ahol egy fiatal lány feküdt. Mintha csak aludt volna, oly békés volt arca. de mintha még álmában is sírt volna. Szeme sarkában ott csillogott egy könnycsepp. A kislány megsajnálta a lányt, ezért plüss állatát a lány karja mellé tette, s ekkor vette észre a csuklóján az összevarrt sebeket.
- Megkapod a macim, hogy ne kelljen egyedül aludnod-, suttogta, majd megsimogatta a halott hollófekete haját és amilyen hangtalanul jött, úgy is ment. Még az ajtóból visszaintegetett, de akkor már az aggódó apja is megtalálta és gyorsan elvitte onnan.
- Apu! Miért sír itt mindenki?- kérdezte pár pillanat múlva, amikor már a kocsi felé közeledtek.
- Mary! nekik is hiányzik a mamájuk - válaszolta halkan az apa, könnyeivel küszködve.
- Nem apu! Nem ők! Hanem a temetőkertből. Ahol a nagy köveken kis fényképek vannak ahol az emberek alszanak. Miért?- kérdezte - félnek egyedül?
Az apa nem válaszolt semmit, csak magához szorította egyetlen kislányát és zokogott
Még most is hallani vélte apja zokogását, 12 év távlatában s arra a megválaszolatlan kérdésre: Miért sírnak az alvó emberek a temetőben?" ott ült egy fa alatt, szakadt ruháiban, a zuhogó esőben, s egyre csak a sírkövet bámulta annak a lánynak a sírkövét, akinek akkor a mackóját adta.
- Te legalább nem vagy egyedül?- suttogta - de mellém ki fog tenni?- kérdezte, most már zokogva, s karjaira nézett. Ruhája csupa vér volt, minek már az eső nagy részét lemosta. Csuklóján ezernyi mély vágás, mint amit a lánynak a kezén látott akkor.
Őrültnek hitte magát. Olyan embereket látott kik rég meghaltak. Szellemeket, kiknek valósnak látott. senki más csak ő. Félt, rettegett, egész életen át minden éjjelen, amikor az ágya mellett álltak anyák, kik meghaltak, mikor gyermekük megszületett, halott gyermekek, kik nem tudtak megszületni s ő csak sírdogált éjjeleken át míg ők csak nézték, fájdalmas és irigylő tekintettel, hogy ő még élhet őt még szerethetik, s ő is szerethet még attól a naptól kezdve, minden nap, rettegésben élt. Egy személytől nem félt, akinek akkor odaadta legjobb barátját. Ő most is ott ült vele szemben, s nézte, mit tesz, de nem adta jelét, sem a rosszallásnak, sem a helyeslésnek.
Mikor Mary már alig élt, mégis megtörte az örök csendet:
- Szeresd a magányt, tanulj meg szenvedni, s akkor el tudod viselni az örök csendet, mi körülvesz-, suttogta, s nyújtotta feléje a mackót, amit még ő adott neki. Összevarrt csuklójából még mindig szivárgott a vér mitől már a medve is vörös volt...
Lauren
Hűvös éjszaka volt. Hideg, eső esett, dörgött, villámlott. Korom sötét volt, a 8 éves Lauren nagyon félt. Átment szüleihez, hogy biztonságban érezze magát. Amikor lefeküdt szülei közé, furcsa hangokat hallott. Nem is furcsákat, inkább ijesztő sikoltásokat. Mintha valakit kínoztak volna az éjszakában. Mivel emeletes panelházban laktak, azt hitte, valaki csak horror filmet néz a felső emeleten.
Mikor felkelt, anyukáját és apukáját nem látta sehol. Gondolta, hogy biztos a konyhában vannak megcsinálni a reggelit. Az anyukája órájára pillantott, hajnali 5 óra volt, de máris, mintha délután fél 2 lett volna. Nappal volt, megnyugtató szellő, madárfütty. Kicsit furcsállta a helyzetet, mert neki ma iskola van. De mivel apukája mindig korán kel, már megszokhatta, hogy már nincs ilyenkor itthon. Viszont a következő pillanatban bejött anyukája, és megnyugtató hangon suttogta:
?.Nyugalom kicsim, csak megcsináltam apádnak az uzsonnát. ?
Lauren megnyugodott. Elaludt. Amikor felébredt, még mindig hajnal 5 óra volt, ráadásul korom sötét, mennydörgés, eső, villámlás, farkasok zaja. Keze izzat.
Lauren kiment a konyhába, hogy megkeresse szüleit. A sivár konyhában senki sem volt. Az ablakokon vergődtek az eső cseppek, a plafonról erős léptek hallatszottak.
Átment a nappaliba. A kis nappali még sötétebb volt, ijesztő volt a hangulat. Az ablak nyitva volt, a függönyt fújta a kintről jövő szél.
A nappali egyből az érkezőre nyílt. Úgy érezte, figyeli valaki. Maciját tartotta markában, magához szorította. A székek ki voltak húzva. Az asztalon a terítő mozgott, gondolta, a be jövő szél miatt. Bement a konyhába. A fiókok ki voltak húzva. Egyik magától visszatolta magát a helyére. Lauren szédült, megvolt ijedve.
Kinyílt a spájz ajtó. A spájzból átlátszó, kék fényben csillogó alakok jöttek ki. Lauren megijedt. Nagyon ismerős volt neki ez a helyzet..
.. eszébe jutott. Ezt múlt éjszaka álmodta. Akkor is szüleivel aludt,.
Amikor a 10-15 lény jöttek ki egymás mellett, megálltak a lány előtt. Az ránézett a macijára.
A macinak piros, izzó szeme volt. A konyhafiókokról és szekrényekről csepegett a vér..
.. az ablakok erősebben dübörögtek, csapkodtak. És egyre több kék lény jött ki a nappaliból,
a szekrényekből, szinte mindenhol. Kivéve a szülei szobájából. Lauren oda futott.
Mikor bement, bezárta maga mögött az ajtót. Hátra fordult.
Az anyukája és az apukája bent voltak, a falakról lógtak lefelé vörös vérrel borítva, egy véres kötéllel a nyakukon, felakasztva. Lauren lebénult, leesett a döbbenettől, a félelemtől, és sírt.
Lauren kimenekült a házból. Futott, ahogy csak tudott. Maciját elejtette, sírt. A város sivár, szürke. Egy árva lélek sincs az utcákon.
Lauren rózsaszín pizsomája csillogott a szürkeségben. Félelem uralkodott.
Ekkor nagy gyerek zaj hallatszott. Sehol senki, nagy rikoltozások, mindenhonnan. Vízhangzott az egész város. Dörgött az ég, esett az eső, sehol senki. Laurent megölték.
A hallottak városa legendája beteljesült. Azóta sem járt egy lélek sem abban az amerikai városban, New York közelében